Prágai nyilatkozat

Mi, annak a mozgalomnak a résztvevõi, amely az eszperantó nemzetközi nyelv terjesztését tûzte ki célul,
 - intézzük a következõ Nyilatkozatot minden kormányhoz, minden nemzetközi szervezethez, minden jóakaratú emberhez;
 - kinyilvánítjuk azt a szándékunkat, hogy szilárd akarattal kívánunk együttmûködni az alábbiakban kifejtett célok érdekében; valamint
 - felhívunk minden egyes szervezetet és személyt, hogy csatlakozzék törekvéseinkhez.

Az eszperantó, amely 1887-ben indult útjára, mint a nemzetközi kommunikációt szolgáló segédnyelv tervezete, és hamarosan életteli, árnyalatokban gazdag nyelvvé fejlõdött, immár több mint egy évszázada mûködik abból a célból, hogy átsegítse az emberi kapcsolatokat a nyelvi és kulturális akadályokon. Idõközben e nyelv beszélõinek céljai nem vesztettek fontosságukból és aktualitásukból. Sem néhány nemzeti nyelv világszerte bevezetett használata, sem a kommunikációs technikában történõ elõrehaladás, sem a nyelvtanításban feltalált és feltalálandó új módszerek minden valószínûség szerint nem teszik lehetõvé azoknak az elveknek a megvalósulását, amelyek nézetünk szerint egy igazságos és hatékony nyelvi kommunikációs rend számára lényegesek és hatásosak.

1.Demokratizmus Azt a kommunikációs rendszert, amely bizonyos embereket élethossziglan kiváltságos helyzetbe hoz, s egyszersmind másoktól azt követeli, hogy sokéves munkát áldozzanak azért, hogy a készségek alacsonyabb szintjéig jussanak el, mint az elõbbiek, alapvetõen antidemokratikusnak kell tekinteni. S habár az eszperantó sem tökéletes, mint ahogy bármely más nyelv sem az, óriási mértékben felülmúlja minden vetélytársát az egész világot átfogó egyenjogú kommunikáció vonatkozásában.

Nézetünk szerint a nyelvi egyenlõtlenségbõl a nemzetközi szintet is magában foglaló minden szintû kommunikációs egyenlõtlenség következik. A mi mozgalmunk a demokratikus kommunikációért küzd.

2.Transznacionális oktatás Minden etnikus nyelv egy bizonyos kultúrához és egy bizonyos nemzethez vagy nemzetcsoporthoz kötõdik. Például az a diák, aki az angol nyelvet tanulja, ennek során az angol nyelvû országok, elsõsorban az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kultúráját, földrajzát és politikáját tanulmányozza. Ezzel szemben az a diák, aki eszperantóul tanul, egy olyan világba kerül, ahol minden ország otthonként jelenik meg.

Nézetünk szerint bármely etnikus nyelven történõ oktatás a világot egy bizonyos perspektívából mutatja. A mi mozgalmunk a transznacionális oktatásért küzd.

3.Pedagógiai hatékonyság Azoknak, akik valamely nyelvet tanulnak, csak kis százaléka jut el addig, hogy magas szinten tudja használni azt. Az eszperantó önálló tanulással is tökéletesen elsajátítható. Számos vizsgálat bebizonyította, hogy az eszperantó tanulásának a további nyelvek tanulását elõsegítõ (propedeutikai) hatása van. Ezen kívül az eszperantót a diákok nyelvi tudatosságát célzó oktatás központi elemének ajánlják.

Nézetünk szerint az etnikus nyelvek nehezen tanulható volta mindig akadályt fog jelenteni számos tanulónak, akiknek azonban hasznos lenne egy másik nyelv ismerete. A mi mozgalmunk a hatékony nyelvoktatásért küzd.

4.Soknyelvûség Az eszperantó közösség az egyik olyan, az egész világon jelenlévõ nyelvközösség, melynek tagjai kivétel nélkül két- vagy többnyelvûek. E közösség minden tagja felvállalta, hogy legalább egy nyelvet beszédfokon megtanul. Számos esetben ez több nyelv ismeretéhez és szeretetéhez, valamint általában szélesebb egyéni látókörhöz vezet.

Nézetünk szerint minden nyelv beszélõjének - legyen ez a nyelv kicsi vagy nagy - rendelkeznie kell azzal a reális lehetõséggel, hogy magas kommunikációs szinten elsajátítson egy második nyelvet. A mi mozgalmunk ennek a lehetõségnek a biztosításáért küzd.

5.Nyelvi jogok A hatalomnak a nyelvek közötti egyenlõtlen elosztása a világ lakossága nagy részének esetében nyelvük létének állandósult bizonytalanságához, vagy egyenesen ezen nyelvek elnyomásához vezet. Az eszperantó közösségben a nagy és kicsiny, a hivatalosan használt és nem használt nyelvek beszélõi semleges területen találkoznak, annak köszönhetõen, hogy mindegyikük törekszik a kompromisszumra. A nyelvi jogok és kötelességek ilyen egyensúlya precedensértékûabban a tekintetben, hogyan lehet kifejleszteni és mérlegelni a nyelvi egyenlõtlenség és a nyelvi konfliktusok más megoldásait.

Nézetünk szerint a nyelvek közötti nagy mértékû hatalmi különbségek veszélyeztetik azoknak a biztosítékoknak az érvényesülését, amelyek a nyelvi tekintetben való egyenlõ bánásmódot írják elõ, és számos nemzetközi dokumentumban kifejezésre jutottak. A mi mozgalmunk a nyelvi jogok érvényesüléséért küzd.

6.Nyelvi sokszínûség A nemzetállamok kormányai hajlamosak rá, hogy úgy véljék: a világ nyelveinek nagy száma a kommunikáció és a fejlõdés akadályát jelenti. Ezzel szemben az eszperantó közösség számára a nyelvi sokszínûség a gazdaság állandó és nélkülözhetetlen forrása. Következésképpen: minden nyelv, akárcsak az élõvilág valamennyi faja, már önmagában is értéket jelent, és méltó rá, hogy védelemben és támogatásban részesüljön.

Nézetünk szerint a kommunikációt és a fejlõdést szolgáló politika, ha az nem minden nyelv tiszteletén és támogatásán alapul, a világ nyelveinek többségét halálra ítéli. A mi mozgalmunk a nyelvi sokszínûségért küzd.

7.Emberi emancipáció Minden nyelv szabaddá teszi beszélõit, de egyszersmind korlátokat is állít eléjük, amikor lehetõséget biztosít rá, hogy egymás között kommunikáljanak, ugyanakkor akadályozza a másokkal való kommunikációt. Az eszperantó, amely mint tervezet általános kommunikációs eszközként jött létre, az emberi emancipáció nagy mûködõ terveinek egyike, olyan, amely minden ember számára lehetõvé teszi, hogy mint egyén részese legyen az emberi közösségnek, miközben megõrzi saját kulturális és nyelvi azonosságának erõs gyökereit, anélkül, hogy korlátozva lenne általuk.

Nézetünk szerint a nemzeti nyelvek kizárólagos használata [a nemzetközi kommunikációban] elkerülhetetlenül korlátozza az önkifejezés, a kommunikáció és a társulás lehetõségeit. A mi mozgalmunk az emberi emancipációért küzd.